Annamarie irkál

"-Jól emlékszem az árvízre, mintha csak álmomban látnám.

-Ez hogy lehet?- kérdi mama, hiszen olyan régen volt, és kicsi voltál még!

-Szinte most is látom a barna, zavaros tengert, mely ellepte az utcát éjszaka és sok furcsaságot úsztatott el az ablak előtt. Láttam embereket csónakban, biciklikerekeket, halványzöld konyhabútort, egy felfújható nyuszit, aki rám bámult csodálkozó festett szemeivel...."

Ezzel a megdöbbentő, elsőre meglepő felütéssel kezdődik Dezső Andrea első hazánkban megjelenő gyerekkönyve. De ne szaladjunk annyira előre, hiszen ahogy kezünkbe akad a könyv máris szíven üt a kedves címe: "Mamuska" Mennyi gyengédség van ebben a címben, Mamuska! Volt egy barátnőm, aki Mamácskának szólította nagymamáját. Már csak a megszólítás is arra kötelezett, hogy én is szeressem az ő nagyiját. Valószínűleg a szerzőnek is volt egy olyan Mamuskája, akinek szívesen állít emléket ezekkel a történetekkel. A régebbi időket idézi fel a borító is, amely fekete-fehér komorságában, ám növényi és állati mintákkal díszített fedelével leginkább egy diafilmet juttatott eszembe. A bájos kis figurák mégis odavonzzák a tekintetet, pláne a gyermekkönyvek színes forgatagában. Igazi felkiáltójel, "ez valami más lesz".

Négy kis történetet rejt a kötet, mely a fenti idézettel kezdődik. Nem tagadom engem kicsit meglepett ez a kezdet, és rögtön Máté Angi Mamó-ja jutott eszembe, amely szintén nem kendőzi el a rideg valóságot. Illetve Nyírő József egyik könyve (talán az "Én népem") kezdődik egy árvízzel, amely szintén szívbemarkolóan fájdalmas és végtelenül őszinte.

Ez az árvíz, amire nem is kellene a kislánynak emlékezni, jól jelzi, hogy nagyon mélyről, az emlékezeten túli élményekről és érzelmekről lesz szó. Szívesen elemezném a képeket is részletesen, mert minden képnek hatalmas tartalma van. Mindenképp figyelmetekbe ajánlom! Ne lapozzatok túl gyorsan! Maga a történet, ami csak egy kis emlékmorzsa az árvízről, félelmetesen pontossággal ábrázolja a gyermeki emlékezés mechanikáját. Én ugyanilyen vagyok, határozottan, minden kétséget kizáróan emlékszem dolgokra, amin édesen mosolyognak szüleim, mivel köze sincs a valósághoz. De az én gyermekeim is váltig állítanak dolgokat, amik meg sem történtek, vagy nem éppen úgy. Ettől tudunk Dezső Andrea kislányával együtt érezni. Ezek után persze, hogy létezik a két képzeletbeli barát Dadi és Jaji is.

A második mese egy kis cinkos játék a nagypapa és nagymama megismerkedéséről. Megint csak azt mondhatom bájos, és megint csak az édesanya szerint nem így történtek a dolgok. Ez a hintázás jellemzi a könyvet végig,  a kislány mesél, a mama kijavítja, a kislány mesél, a mama helyesbít. Még két történet szerepel a kiadványban, "A kertben" és a "Búcsú", melyek szintén azt ábrázolják,  hogyan élte meg a kislány nagymamája szeretetét és halálát. A csendesen hömpölygő történeteket talán úgy is nevezhetném, hogy a gyászolás fejezetei, így a Mamuska egy kicsit a gyászolás a könyve. Ezt erősítik a fekete-fehér illusztrációk, melyek szintén a szerző értékes munkái.

Érdekes az a dinamizmus, ami felfedezhető a történeteken, hogyan jut el az édesanya a lányához. Feladva a józan ész érveit elismeri  Dadi és Jaji létezését, átveszi az eltávozott nagymama szerepét.

Sajnos most épp nincsenek itthon a gyermekeim, nekik még nem tudtam felolvasni a történetet, de nagyon kíváncsi leszek, hogy nekik mi fog tetszeni legjobban  a könyvben, illetve mit fognak kiemelnek?

Nagyon csodálkoztam, amikor azt láttam, hogy a magyar nevű könyv szerzőjének művét Szabó T. Anna fordította. Utána kellett néznem, így tudtam meg, hogy Dezső Andrea Szatmárnémetiben született és Budapesten szerezte diplomáját az Iparművészeti Egyetemen, de 1997 óta New Yorkban él és dolgozik. Érdemes bekukkantani a honlapjára és megismerkedni a többi munkájával is, amiből remélem mi is részesedünk majd a jövőben.

Hozott pontszám: 5

Kedvencem: Búcsú című történet

A könyvért köszönet a Csimota Kiadónak! Köszönöm!

Csimota Könyvkiadó, Budapest 2010

Eredeti cím: Mamushka

Fordította: Szabó T. Anna

Ár: 2200,- Ft