Annamarie irkál

Nem szép dolog tőlem, hogy még nem írtam semmit a kis Lenkáról, pedig őt mindenkinek meg kellene ismerni. Vagy ismeritek is? Ő az a kislány, aki mindig egyedül játszik, akinek nincsenek barátai, aki a rajzlap fölé hajolva bütyköl, mert nincs kivel megosztani a gondolatait. Lenka duci, de lehetne éppen fogszabályzós, szemüveges, vörös hajú, pösze vagy colos. A gyerekirodalom mindig megtalálja és hűen bemutatja azokat a gyerekeket, akiket kirekesztenek társai. (pl. Mi szemüvegesek,) És tényleg ne ragadjunk le itt a kövérségnél, mert teljesen meddő dolog a boldogságunkat kilókhoz, dekákhoz szabni. Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy még a könyv kiadása előtt, Kata honlapján lehetett egy olyan megjegyzést olvasni, ami szerint, "de jó kis könyv, mi lesz a vége? le  fog fogyni a kislány?" ergo lesznek barátai? Sajnos még sokunkban azok a beidegződések élnek, hogy a kövér ember biztos, hogy boldogtalan, magányos stb. Aki ezt így gondolja, az sajnos még mindig vak.

Szegedi Katalin Lenkája meglepően bátran keresi a barátokat, a visszautasítások után is elszántan újra és újra szóba áll a többiekkel, akiknek társaságát keresné. A válasz azonban egy nem várt helyről, egy kisfiútól érkezik. Ő Palkó, akinek személyében végre Lenka is barátra lel.

A történetnek egyszerű, tiszta a mondanivalója, és a rajzokon elmerengő gyerekek talán választ is kaphatnak saját problémáikra. Szegedi Katalin rajzai ugyanis ismét hosszas elemezgetést, álmodozást igényelnek. Olyan "nem lehet megunni" stílusúak. Ez alkalommal az ügyes kezű illusztrátor a piros, fehér és szürke színeket használta leginkább, továbbra is kollázs technikával készült munkáihoz. Azért is érdekes több időt szánni a képek elemezgetésére, mert mindig lehet újabb és újabb kincseket lelni az illusztrációkon. Nekem egyik érdekes felfedezésem volt Lenka és a szerző párhuzamba állítása. Ha ügyesek vagytok, akkor megtalálhatjátok a képek között azt  a jelet, ami miatt ezt éreztem. Ha jól éreztem?

Hozott pontszám: 5

Csimota Könyvkiadó, Budapest 2010

Ár:2200,- Ft (Sajnos könyvtári kölcsönzés)

Illetve nem sajnos, mert végre a mi könyvtárunk is egyre több könyvet szerez be Szegedi Kata munkáiból. Egyszer nekem is lesz pénzem, hogy folytathassam a szépséges könyvek megvásárlását, remélem!