2010. máj. 12.

Zafón, Carlos Ruiz-A szél árnyéka

A kiváló spanyol szerző nem csak világszerte arat nagy sikert könyveivel, hanem a könyves bloggerek sem fukarkodnak a dicsérő szavakkal. Az évtized legjobb könyveinek versenyében "A szél árnyékának" a 3. helyre sikerült feltornáznia magát. Ami számomra azért is meglepő, mert az elmúlt évben, mielőtt megjelent volna a 2009-es új, Ulpius-házas kiadás, egyszerűen beszerezhetetlen volt a mű. A Szabó Ervin könyvtárakban a mai napig is állandó kikölcsönzés alatt áll. Így, amikor megláttam a könyvtárban "A szél árnyékát", magyar hónap ide vagy oda, meg kellett szereznem a könyvet. És most arról, hogy miért is olyan édes csemege Zafón könyve?

A sokunk számára titokzatos Barcelónában játszódó történet az Elfeledett Könyvek Temetőjéből indul ki, ahol az ifjú Daniel Sempere kiválaszt egy könyvet (vagy a könyv választja a fiút?)ez "A szélárnyéka" címet viseli. A szerző, bizonyos Julian Carax kilétét homály fedi, de az biztos, hogy szinte egyetlen könyve sem marad fenn az utókor számára, mert egy titokzatos idegen, egy rémséges, összeégett arcú alak mániákusan keresi a Carax könyveket, hogy azokat elégesse. Daniel nem kis veszélyre vállalkozik, amikor morzsánként  szedi össze az igazságot azoktól az emberektől, akik ismerték az írót. Az elfeledett könyv, elfeledett szerzőjének tragikus élete sok pontos érintkezik Daniel életéve, sok már-már rémisztő hasonlóság teszi hátborzongatóbbá a felszínre kerülő igazságot. A sodró lendületű könyv egyszerre zseniális krimi, rémtörténet és romantikus szerelmi história. A könyv beszippantja olvasóját az ódon hangulatú spanyol város zegzugos utcáiba, elhagyatott, gótikus hangulatú házaiba, ahol a falak még a polgárháborús, zavaros időket lehelik az arcunkba. A történetből nem hiányozhat a gonosz, a sátáni lelkületű, örökké feltűnő árnyalak sem.

 

Ha most, az elolvasás után végiggondolom, hogy mi is volt a könyv cselekménye, akkor őszintén be kell vallanom, hogy egy nagyon is triviális eseményláncolatról van szó. De, ahogyan az már egy jó kriminél lenni szokott, a történet olyan csűr-csavaros utakon keresztül halad, hogy az olvasó laponként váltogatja a teóriáit, hogy ki áll az események hátterében. Mindehhez járul a félelmetes, körömrágásra serkentő hangulat is. Zafón remekül bánik a tehetségével. Nem csak a történet logikus és jó, hanem a stílus is rendkívüli, amivel izgalomban tartja az olvasókat, valamint a karakterek is nagyon tetszettek. Emblematikus alakok egytől egyik,  s nem egy közülük példaértékű erkölcsiséggel bír. Minden hangzatos jelzőn túl, a könyv legfőbb erénye, hogy szórakoztató és olvastatja magát. Egy nagy 5 jár érte.

 

 

Carlos Ruiz Zafón

 

Hozott pontszám: 5

Kedvenc karakter: Fermín Romero de Torres

 

Palatimus Kiadó, 2004

Erdeti cím: La sombra del viento

Fordította: Vajdics Anikó

Ár:  most épp 3990,- Ft (Könyvtári szerzemény)

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hozzászólás

Eddig 3 komment érkezett
  • 1. Csenga:
    2010. 05. 13. 17:05

    Úgy érzem,hogy az egész világon csak én nem olvastam...pedig már a polcon van.



  • 2. Szilvi_Borostyan:
    2010. 05. 13. 21:19

    Csenga ha ez vígasztal nem vagy egyedül!
    Nekem is a polcon van és még én sem olvastam :P



  • 3. zakkant:
    2010. 05. 26. 20:02

    Fermin nálam is kedvenc volt :) annyira vicces mondásai voltak, és a könyv is nálam a tavalyi év legjobb regénye címet vitte. És a könyv az újrakiadásig tényleg beszerezhetetlen volt, én az utolsó vittem el a Libriből anno, de így is sokat vártam rá, hogy legyen. De megérte, nagyon is!



Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.