Annamarie irkál

Előre is  mindenkitől bocsi,  aki esetleg jó szavakat várna tőlem a bátor kis Coraline történetéről, de most én estem verembe. Mégpedig az idő csúfos gödrébe, mert ez a könyv sajnos annyira nem nekem való. Tisztára úgy érzem magam, mint Nima, aki blogjában a Bűbájos Mary című könyvről írt.

http://nima.freeblog.hu/archives/2009/03/21/Celia_Rees_-_Bubajos_Mary/ 

Coraline szüleivel egy új lakásba költözik, ahol egyik nap felfedez egy titkos ajtót, s az ajtó mögött egy ugyanolyan világot, mint a sajátjuk. Ugyanolyan szobák, berendezési tárgyak, sőt ugyanazok a szülők is. Vagy mégsem?  Mikor kijön a titkos világból döbbenten tapasztalja, hogy szülei eltűntek. Csöppet sem esik kétségbe, visszatér a másik helyszínre, hogy kiszabadítsa anyját és apját. Segítője egy macska, és a jó szomszédok ajándéka. 

A történet nagyon kísértetiesen hasonlított Aliz történetére, legalábbis olvasás közben. Egy titkos  ajtó mögötti világ, abszurd eseményekben történő sodródás, eltűnő utcarészek, logikátlannak látszó színház- kutya nézőkkel stb. 

 Lehet, hogy az én lelkem már fából van, de én félni sem féltem, s valahogy a kislányt sem féltettem, hacsak nem attól, hogy bele ne essen a kútba! Szerintem ez a mese nagyon jól animálható, tehát a filmre továbbra is kíváncsi vagyok.

Amadea naplójában olvastam egy zseniális bejegyzést a könyvről, de nekem sajnos nem ezek jöttek át. Aki esetleg azt még nem olvasta, az tegye meg, mert a bejegyzésem tényleg nem az írót akarja minősíteni, hanem viszonyomat a könyvhöz.

http://amadea.freeblog.hu/archives/2009/03/02/Az_igazsag_odaat_van/

Agave Kiadó, 2009

Eredeti cím: Coraline

Fordította:  Pék Zoltán

Ár: 2480 Ft (Könyvtári beszerzés)