2009. márc. 14.
Zafón, Carlos Ruiz- Angyali játszma
Egy napja gondolkozom azon, hogyan lehetek ennyire buta, hogy ennyire nem értettem ezt a könyvet. Olvasom a bloggerek jegyzeteit és közben kombinálok, de csak nem értem, mi történt ebben a könyvben és arra jutottam, hogy végül is nem kell mindent érteni.
Sajnos nem sikerült beszereznem "A szél árnyékát", így nekem ez volt az első Zafón könyvem, így nem fogok párhuzamot vonni a két mű között.
Tehát a könyv szíve Barcelonában dobog, s egy zseniális író Davis Martín történetéről szól, akit egy nap felkeres egy titokzatos idegen, visszautasíthatatlan ajánlattal. Szegje meg szerződését és csak neki dolgozzon, írjon egy könyvet, vagy még inkább alkosson egy vallást, amely majd mindenki felett hatalommal bír. Csakhogy elkezdenek gyűlni a megmagyarázhatatlan események, rejtélyes halálesetek, titokzatos hangok. S minden félelmetes jelenségnek egy ódon ház ad otthont, David háza, a toronyszoba s a bezárt ajtó, mely rég elfeledett fényképeket, avitt ruhákat, emlékeket takar, vagy esetleg valami mást is? A megbízó félelmetes alakja fel-fel tűnik látszólag a semmiből, várja a kész könyvet, de az egyre lassabban készül, mert az író a ház múltjában kezd kutatni s felgöngyölíteni készül az előző tulajdonos életét. A kirajzolódó igazság azonban felfoghatatlan dolgokat hordoz magában.
Zafón zseniális író. Eszméletlenül jól ír. Hihetetlenül élveztem a humorát. A karakterei tetszettek, talán csak Christina alakja maradt távol tőlem. Egyébként mindvégig mindenkit gyanúsítottam. Lehetett az a legkedvesebb alak, akkor is azon taktikáztam talán ő űz gonosz tréfát az én kis zseniális írómmal? A gótikus regény minden elemét felhasználja, csűr és csavar, és én mindeközben tényleg féltem.
És akkor jöjjön a hasfájás. Aki még nem olvasta a könyvet, az most ugorja át a dőlt betűs bejegyzésemet!
Lehet, hogy nekem még nincs ebben tapasztalatom, viszonylag kevés krimit olvasok, de, ha egy író bevezet egy rejtélyes világba, próbál beetetni ezzel-azzal, vezeti a kezem és egyre jobban feltárja az igazságot, akkor hogy lehet egy sztorinak így vége. Logikai csúsztatásokkal, meg nem magyarázott, eldolgozatlan szálakkal van számomra tele a könyv. Tulajdonképpen nem értettem meg a történetet. Legfőképp, kinek mi volt a célja, és miért az történt a végén, ami. Nagy csalódás volt a vége, mert szerettem volna logikus magyarázatot kapni mindenre. Gondolkozhatom én ezen napokig, de csak egyre értetlenebb vagyok.
Hozott pontszám: 4
Legkedvesebb alakom: David, Isabella és a legtökéletesebben megírt karakter Vidal
Ulpius-Ház Kiadó, Budapest 2008
eredeti cím: El juego del ángel
Fordította:Latorre Ágnes
Ár: 3990,- (Könyvtári beszerzés)
Hozzászólás
Eddig 4 komment érkezett
- 1.
Neela:
2009. 03. 15. 14:59 - 2.
Annamarie:
2009. 03. 15. 15:04Sajnos a könyvtárból ellopták a kötetet, pedig csak ezért iratkoztam be. :)
Épp most olvastam egy kritikát, ahol azt az embert tartják szerencsésnek, aki ezzel a kötettel kezdte, és csak utána olvassa el "A szél árnyékát" Jót tett az egómnak, hogy sokan vannak az én véleményemen, azaz Zafón remekül ír meg minden, de ez esetben nem kellett volna 2 oldalon összecsapni és reciprokára fordítani azt, amit 650 oldalon át építgetett.
- 3.
stippistop:
2009. 03. 15. 17:52mélységesen egyetértek!
- 4.
Annamarie:
2009. 03. 15. 23:05Kösz!
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


Azt hiszem, nem sok olyan kritikát olvasni erről a regényről, ami úgy született meg, hogy a szerzője nem olvasta a szél árnyékát:)
Én olvastam, tetszett is, de nem voltam olyan nagyon odáig érte, mint sokan. Így most pihentetem a második Zafónt, majd egyszer később biztosan sorra kerül:)