Annamarie irkál

Nagy dolog a szabadság, amit akkor fog fel az ember, ha rabságból, rabságtól szabadul meg. 

Valahogy ezt érezték meg az emberek szerte Európában, amikor  végre véget  ért a II. világháború.

Csak aztán jött a keserű kijózanodás: "szerte nézett, s nem lelé honját a hazában"

Igen, ez az időszak az 1946-os év ad otthont Poós Zoltán művének.  Amikor a felhőtlen örömből ráeszméltek az emberek, mi történt az országgal. Így mesél a könyv keletkezéséről az író:

" ...2000 körül a kezembe kerültek 1946-os fotók, korabeli újságcikkek... Nem hittem a szememnek... 1946-ban női pankrációkat rendeztek Pesten, a mozik Disney-filmeket játszottak, minden második bérházban ülésezett egy ezoterikus társaság. A kávéházakban pedig ott ültek az orosz katonák. A korszak "elveszettsége" is vonzott. Az 1945 és '48 közötti korszaknak alig van szakirodalma..."

Azt hiszem ez a pár mondat már kellő ajánlás lehet egy műhöz, hisz olyan korba mehetünk el, amikor a magánéleti szálak ugyanolyan fontosak voltak, mint ma, de szegényes az elképzelésünk arról,  milyenek lehettek a hétköznapok. Az alkony fokozatai nem azt részletezi, hogy milyen iszonyatosan nehezen éltek a pestiek, hogy a háború előtti élelmiszerszállítmányok alig 10% jutott fel  a fővárosba, a tej mennyisége alig érte el az 1%-ot, hogy nem volt szén és ami volt, azért is meg kellett küzdeni.  

A történet főhőse a  huszonnyolc éves Unger Gábor, aki tíz évvel ezelőtt a Berlini Olimpia aranyérmes úszója volt, s aki most edzőként az újonnan épült Sport uszodában tanítja  következő nemzedéket. Egy nap szerelemre lobban egy ismeretlen lány iránt, s addig nem nyugszik, amíg meg nem hódítja a hölgyet. A rövidke könyv pár hónap eseményét dolgozza fel, leginkább azt mondhatnám, óriáslépésekkel, de eközben megismerhetjük a háború utáni feleszmélő arisztokrácia ambícióit, a megjelenő ezoterikus társaságok létezését és nem utolsó sorban a oroszellenes megalakuló csoportosulásokat. 

Nem vonhatja ki magát az ember a politikából, s  ez különösen igaz erre a korra, amikor a legcsekélyebb dolog miatt a sitten találta magát az ember. Mégis vannak, akik megpróbálják, ha ugyan a lelkiismeretük hagyja.

Tetszett a könyv hangulata, az uszoda párája, a Manci ponton híd szerepe, a hatvan évvel ezelőtti Balaton, de nagyon jó lett volna, ha ez egy sokkal kidolgozottabb regény lett volna, akár két-háromszoros terjedelemben.  Ez az egy bajom volt a művel. Hiányoltam a kapcsolatok fejlődését, a beszélgetéseket, a részleteket.A vége is eléggé az ember fantáziájára van bízva. Persze ez nem baj.

A címről szólnék pár szót, amit először nem értettem, de aztán lassan, ahogy alkonyodott felfogtam, akárcsak a  szereplők. Az alkony, ami lassan elborította Magyarországot, s amiben már nem láthatta senki sem ki kivel, és miért van.

Poós Zoltán

Hozott pontszám: 4

Kalligram Kiadó, 2006 Pozsony

Ár: 2200 Ft (én 50% kedvezménnyel, 1100 Ft-ért vettem a Bookline-on. Még tart a kedvezmény)