Annamarie irkál

Még a nyáron vettem egy Nők Lapja különszámot, Novellák címmel, ami meglepően színvonalas, de azért olyan kis nyárias válogatás volt magyar és külföldi írók könyvrészleteiből és novelláiból. Így futottam bele Simone írásába is. Az az egy oldal is tetszett (részlet "A másik nem" könyvből) amit bemutattak tőle, de igazából az arcképe fogott meg. Aztán Nima-nál olvastam egy jó kis ajánlást az "Egy Jóházból való úrilány..." -ról, így aztán nem hagyhattam ki.

Nem is bántam meg, mert nagyon tetszett a könyv hangulata. 

Tulajdonképpen az írónő gyermek- és ifjúkorába kalandozhatunk el, ami a kor politikai állapotait is bemutatja, de mindenekelőtt a Beauvoir család sajátos  mindennapjait.  A szigorú katolikus család hatása a gyermek Simone-nak alapvető jellemvonásait adja meg, amiből hol ki akar törni, hol az aszkézisig elmerülő mélységekbe vezeti. Próbálkozik megértetni  magát a környezetével, de igazából senki nem érzi át az ő jellemét, érzéseit. Ettől az örökös magánytól szenved, ami kívülállóvá teszi.  "Beletörődtem, hogy kiközösítettként kell élnem" -írja. Mi az, ami elviselhetővé teszi számára az életet? A könyvek, amik körül veszik egész lényét, mohón habzsolja és élvezi a fekete betűk meg nem szűnő változatait. Hihetetlen mennyiségű utalás található a könyvben, azokról a művekről, amik azzá tették, ami lett. A másik dolog, ami a túlélését erősítette a munka. Ez az ő esetében a hihetetlen elszántságú tanulás. Amikor erről az állhatatos és szívós tulajdonságáról ír, ami egyben egy emésztű tűz is benne, akkor nagyon irigyeltem. Miről szólhatna  még egy fiatal nő életrajza, ha nem a szerelemről és a szülőkkel történő összezördülésekről. Hogyan morzsolódik le bálványozott apjáról, miként sodródik az élet kétesebb éjszakái felé. No és persze a barátságról, s főként Zaza nevű barátnőjéről, akinek történetét olvasva mindenki érzi mi lesz ennek a vége. 

Azt írtam, hogy a könyv hangulata tetszett, és ez két dolognak köszönhető. Az egyik az az intellektuális  hangulat, ami átszövi a művet. Számomra sajnos nagyon idegen egy ilyen miliő, de annál érdekesebb. Ehhez a varázslatos világhoz hozzájárult még Párizs zamata. Nagyon szeretem a francia fővárost, és hihetetlenül élveztem, amikor Beauvoir részletesen leírta hol sétált, merre ment, mit látott stb. 

De nem mondom, hogy túlzottan egyszerű olvasmány lett volna. Nagyon kellett figyelni a gondolatokra, főképp ahol filozofálgatnak az ifjak. Lehet, hogy egy filozófusnak ez nagyobb élmény lenne, mint nekem, de szerencsére azt sem lehet mondani, hogy érthetetlen  vagy elvont lett volna tőle a könyv. Tehát az arany középútnál lett elcsípve a mondanivaló.

Hozott pontszám: 5

Európa Könyvkiadó, Budapest 1988

Eredeti cím: Les Mémoires D'Une Jeune Fille Rangée

Fordította: Nagy Péter

Ár: 680,- (antikvár könyv)