Annamarie irkál

 " Szeretnél valakit igazán megismerni? Kívül-belül egyaránt? Akkor kérd meg, hogy meséljen neked a születéséről. Amit hallani fogsz, az nem az igazság, hanem egy történet. De nincs beszédesebb egy történetnél."

Lehet, hogy nagy őrültség azonnal postot írni a könyvről, amit alig pár órája olvastam el, de nekem annyira tetszett, hogy muszáj írnom róla, ha már beszélni nincs kivel erről.

Varázslatos történet, varázslatosan megírva. 

Dióhéjban a tartalom annyi, hogy  Margaret Lea kisasszonyt, aki egy  családi antikváriumban dolgozó egyszerű alkalmazott, egy nap felkéri a kor híres és imádott írónője, Vida Winter, hogy írja meg az életrajzát. Ezt ugyan már megtette pár újságíró, de ahányan kérdezték, annyiféle változattal rukkolt elő a leleményes írónő. Ezért Margaret elutazik Yorkshire-be és lassan feltárul a múlt és az igazság.(?)

Mindenkinek van egy története, mindenkié izgalmas, de Vida élete valóban különleges. Már ez önmagában elég lenne egy izgalmas és jó regényhez, de a  történet bűvkörét meghatározza  a két hősnő könyvszerelme. Az ódon, alig látogatott Lea Antikvárium könyvei közt is csodás ott lenni, de a másik helyszín is álomba illő könyvtárral rendelkezik. Erre épül egy titokzatos, számunkra szinte teljesen elképzelhetetlen, múltbeli történet, amelynek főszereplői ikrek. Kit ne érdekelne az ikrek világa? A sajátos nyelvük, összetartozásuk és mágikus jelrendszerük? Engem mindig elbűvölt az ő sajátos életük. Nekem is ikergyerekeim vannak, és bár  jól szocializált környezetben élnek, és testvérek közé születtek, mégis vannak nekik is irigylésre méltó belső világuk. Tehát a vadóc testvérek kalandos életének alakulásában vehetünk részt, miközben megismerhetjük az életrajzot készítő Margaret egyéni tragédiáját, ami szintén egy ikertestvérhez kapcsolódik. Ezt egy picit nehezebben tudtam már elképzelni, mert van olyan ismerősöm, akinek meghalt az ikertestvére a születéskor, de nem él örökös bűntudattal. Igaz, az ő édesanya is tovább tudott lépni a történteken, nem úgy, mint Margareté.

Ebben az izgalmas szálgombolyításban azért volt egy-két dolog, ami bicegett számomra. Az első, hogy egy ilyen könyvmoly vénkisasszonyról, vagy, ha jobban tetszik singli nőről nehezen tudtam elképzelni, hogy ennyire karakán, kezdeményező, ismerkedő, sőt néha kifejezetten vakmerő, talpraesett és a többi. Mert egy tökéletes Miss Marple, ezt meg kell hagyni. Bár az is lehet, hogy én még ilyen típussal az életben nem találkoztam. 

A másik a címe :-( Mi nem ismertük a tizenkét történetet sem, tehát nem tudtuk mi is hiányozhat mindebből. A végén odabiggyesztett 13. mese éppen ezért kicsit lógott a levegőben.

A harmadik, amitől már  vakaróztam, de ami másoknak nagyon bejött, az az állandó utalás a Jane Eyre-re, az Üvöltő szelek-re, A fehér ruhás hölgy-re. Akármennyire is tökéletes egy mű, ezt én már túlzásnak tartom. Persze pechemre, egy hete tettem le a Jane Eyre eset-et is.

(Egy aprócska hibát is sikerült felfedeznem, ami lehet, akár a fordítás eredménye is; Maurice a 196 oldalon rókákról beszél, ami a 342 oldalon farkas lesz. De ezt csak apró betűkkel írom, csak a saját szemfülességemet akarom villogtatni)

De, ez a sok apróság mind nem számít, mert a könyv igenis abszolút tökéletes és bátran fogom ajánlani mindenkinek. Kicsit úgy vagyok vele, mint a lányom a Harry Potter könyvekkel, amikor kérte, hogy olvassam el őket, mert ő állandóan erről akar beszélni, és amíg én nem olvasom el, addig nem értek majd belőle semmit.

Hozott pontszám: 5

Legkedvesebb alakom: Miss Winter és Aurelius (nem tom miért)

Legkedvesebb jelenet: Emmeline és Adeline az ágyon, amikor újra együtt vannak, az orruk összeér...

Partvonal Kiadó, Budapest 2006

eredeti cím: The Thirteenth Tale

Fordította: Szaffkó Péter

Ár: 3499,-Ft