2008. aug. 17.

Ulickaja, Ljudmila-Médea gyermekei

Ez a harmadik könyv, amit a kortárs orosz írónőtől olvastam, és állítom ez viszi a pálmát, de talán felkerül a privát top tízembe.

Médeának tulajdonképpen egyetlen gyermeke sem volt, mégis ő lett egy nagy család középpontja. A tizenhárom, apai ág által félig görög gyerekek korán árvaságra jutottak. Médea, aki a nyolcadik gyerek, s ekkor 16 éves, a szülői házban marad három kisebb testvérével. A többieket magához veszi a rokonság.

A Krím-félsziget csodálatos világában áll ez a ház, ami nyaranta a hatalmassá dagadt család találkozóhelye. Sokan jönnek, sok helyről, különböző helyzetben és életállapotban levő emberek. Beszélgetéseik révén megelevenedik a múlt és kibontakozik egy jelenben futó szerelmi szál is. Bele láthatunk a családi viszonyokba, barátságokba és kötődésekbe, ami sokunkból irigykedést válthat ki, mint azt a szomszédba érkező Nóra is bevallja, és ő végül is bekerül az áhított rokonság sorába, s pont ő és férje lesz a médeai örökség áthagyományozója, az új családi fészek helye.

Kiváló embertípusok, alakábrázolások, tájleíró részletek sorakoznak fel a könyvben, s közben egy izgalmas szerelemért is drukkolhatunk. Nekem mindig is tetszett Ulickaja hangvétele, az ahogyan az egyéni sorsokat bemutatja. Talán azt mondhatnám, e könyv tárgya a család szentsége, és benne Médea a szent. "Szent életű csak egy volt közöttünk"-mondja Szandrocska. Láthatóvá válik a minden nemzedék életében hangsúlyos szerepet játszó politikai háttér, a háború borzalma és a rendszer gyalázata. Mindezek mellett a vér keveredésének érdekessége; litván, örmény, orosz, tatár, görög, grúz, koreai és az utóhangban egy Haitiről való fekete amerikai meny is feltűnik.

A história valószerűségét még inkább alátámasztja, hogy a történetet egy nagyon távoli rokon nevében írja a szerző. Persze erre semmi szükség, mert az amúgy is megállja a helyét, és senki nem akarja kétségbe vonni, hogy vannak még ilyen családok.

Hozott pontszám: 5***

Kedvenc karakterem: Médea (hát persze, hogy ő) és Nyika

Még egy új érzés, amit eddig még nem sokszor éreztem, hogy amint letettem a könyvet, azonnal újra el akartam olvasni.

"Mélyértelmű női jeladás volt ez, olyan átívelés, amely lerövidíti az emberek közötti távolságot, ami óriási, mint a tenger mélye, ám képes egy szempillantás alatt összezsugorodni. Nem lehet azt mondani, hogy Mása kiérlelt volna valami tervet. Inkább ő érett be valami terv számára.."

Magvető Könyvkiadó, Budapest 2003

Fordította: V. Gilbert Edit és Goretity József

Ár. 2490 Ft

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hozzászólás

Eddig 2 komment érkezett
  • 1. szeee:
    2008. 08. 24. 16:19

    Már régóta tervezem olvasni ezt a könyvet, de olyan jókat írtál róla, hogy most már nem fogom halogatni. (mindig kezembe veszem a könyvtárban, de elriasztanak a könyv extra-mini betűi....:-)))



  • 2. Annamarie:
    2008. 08. 24. 19:44

    Hogy mennyire igazad van, a pici betükkel kapcsolatban. Én is le szoktam blokkolni.
    Nálunk nem volt meg a könyvtárban, szóval névnapomra ezt kértem! De nem is baj,mert így most már végleg az enyém.



Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.