Hosseini, Khaled-Papírsárkányok Hazatérés Afganisztánba // Annamarie irkál

Afganisztánban az 1970-es években, a béke utolsó évében járunk. Két fiú Amír és Haszan barátok. Haszan hazara nemzetiségű volt, vagyis egy megvetett népcsoporthoz tartozott, ezért Amír, aki pastu volt nem is vállalta fel a szolgasorban élő pajtását mások előtt. Amikor kettesben voltak, akkor felhőtlen volt ez a kapcsolat. Egy nap azonban minden megváltozik örökre. Amír végre elnyeri apja elismerését, de még aznap szakít barátjával. Ennek oka saját gyávasága, amivel egész életében küzdenie kell majd. Afganisztánban az élet kritikussá válik, amikor az oroszok bevonulnak. Amír és apja menekülnek, a kalandos út vége az ígéret földje, Amerika. Amíg Amír apja nehezen próbál beilleszkedni, addig a fiának ez könnyebben megy, és hamarosan sikeres író lesz, családot alapít és próbálja élni az Amerikába szakadt afgánok életét. Hazájában közben a tálibok veszik át az uralmat és földi pokol tüze emészt fel mindent. Egy nap Amír levelet kap apja régi barátjától Rámin Khan-tól, aki neki is mindig tanítója és barátja volt. Az idős ember arra kéri utazzon hozzá Pakisztánba, mert egy fontos dolgot kell vele közölnie. Amír még nem is sejti milyen útra vállalkozik. Egy útra ami meghozza neki végre a vezeklés lehetőségét, lelkiismerete nyugalmát, és birtokába jut egy titok, amivel meg kell tanulnia együtt élni.

Nagyon megrázó történet az ártatlanul szenvedő gyerekekről a felnőttek és a háború világában. Amír gyáva, de lelkiismeretes, ez lesz egész életének keresztje, amíg meg nem szerzi az elégtételt, igaz majdnem belehal. Lehetősége nyílik arra, hogy minden jóvá tegyen, amit ifjúkori barátja ellen vétett.

Kicsit a "Vágy és vezeklés" története jutott róla eszembe. Egyrészt a pillanat alatt meghozott rossz döntés, és annak következménye miatt, másrészt a titkos vezeklés is párhuzamban áll.

Az életünk már csak ilyen, néha dönteni kell, gyakran hibásan voksolunk és a következményei kihathatnak egész életünkre.

A papírsárkányok, a gyermekek világának csodásan repkedő, a szellő hátán utazó lovagjai, a boldog gondtalanság megtestesítői lesznek. Elrepülnek, s csak nagy sokára kelhetnek újra szárnyra.

Nagyon sok gondolat ébredt bennem a mű kapcsán, szerintem érdemes elolvasni másnak is. Az Amerikában élő, gyermekorvosként praktizáló író jól eltalálta azt az unalmasnak nem mondható stílust, ami részben bevezet a keleti ország életébe, politikájába, de nem válik szárazzá. Az események is olyan izgalmasan elevenednek meg, hogy sokszor nem lehetett letenni a könyvet.

A belőle készült filmet nem láttam, de az elmúlt idők pocsék adaptációs élményei kapcsán nem is vágyom rá.

Hozott pontszám:5

Legkedvesebb alakom : Baba, Amír apja

"Tizenkét évesen, egy fagyos, borongós nap tett azzá, ami ma vagyok. Emlékszem a pillanatra, amikor a düledező vályogfal mögött guggolok és bámulok befelé a befagyott patak melletti sikátorba. Hosszú idő telt el azóta, és már megtanultam, nem igaz, hogy a múltat csak úgy el lehet temetni: vaskarommal kapaszkodik a jelenbe. Most, visszatekintve döbbenek rá, hogy huszonhat éve bámulok abba az elhagyott sikátorba.Tavaly nyáron egy nap Ráhim Khan barátom felhívott Pakisztánból. Arra kért, látogassam meg. Csak álltam a konyhában a kagylót fülemre szorítva, és tudtam, Ráhim Khannal együtt múltam meg nem bánt bűnei szólítanak. Sétálni indultam a Golden Park északi szélén fekvő Spreckels Tó partjára. A vizen szikrázott a kora délutáni nap, a friss szellő apró hajók tucatjainak vitorláját duzzasztotta. Ekkor láttam meg két piros papírsárkányt szárnyalni az égen. A park fái felett táncoltak, a szélmalmokon túl, egymás mellett lebegve, mint egy szempár, amely San Franciscóra tekint le, arra a városra, amit ma otthonomnak hívok. Ekkor hirtelen Haszan hangja suttogott a fülembe: Érted, ezerszer is… Haszan, a nyúlszájú sárkányfutó. Ráhim Khan szavait hallottam vissza, mielőtt letette volna a telefont. Van rá mód, hogy újra jók legyünk. És ahogy felnéztem a papírsárkány-ikrekre, Haszanra gondoltam és Babára. És Alira és Kabulra. Arra az életre, amit addig éltem, míg eljött 1975 tele, és megváltoztatott mindent. Azzá tett, ami ma vagyok."

Szerintem a borító is kifejezetten jó.