Annamarie irkál

Most egy hangoskönyv bemutatója következik. Sajnos már nem emlékszem honnan szereztem, valószínűleg még a Magyar Rádió hangtárából mentettem ki régebben, így a felolvasó színművésznőnk nevét sem tudom nektek megmondani. Akit viszont érdekel, az meg tudja vásárolni az azonos címmel megjelent könyvet.

1967-ben Marina Vlady Moszkvába érkezik a Filmfesztiválra, és ekkor ismerkedik meg a kor híres színészével Viszockij-jal. Talán a történet sokaknak ismerős, hiszen a két színész egymásba szeret. De korán sem volt egyszerű szeretni ebben az időszakban egy orosz színészt, aki él, érez és gondolkodik, pláne nem, ha az illető francia állampolgár. Ráadásul mindketten túl voltak egy-két házasságon, voltak gyerekeik, felelősségük és saját jól berendezett életük. Marina kezdetben szerződésekkel, filmforgatással tölt pár hónapot Oroszországban, aztán beutazási engedélyekért kuncsorognak s végül összeházasodnak. Viszockij zenél, dalokat ír, állandóan dolgozik, koncertezik s közben az alkohol rabja is.  Szerelmük mindkettőjük számára igazi érték, amiért érdemes küzdeni. De az önfelemésztő életmód csak tizenhárom évet engedélyez, 1980-ban Viszockij harmadik szívinfarktusa örökre magával ragadja a zenészt.

Nagy szálka volt ő sokak szemében, de a nép imádta és ünnepelte. Eljutott  a tengeren túlra is, szakíthatott volna akár a hazájával, de minden szókimondása és éles bírálata ellenére talpig orosz volt. A történetüket hallgatva életre kel a hetvenes évek Moszkvája, hogyan lehetett boldogulni, mit szabadott, mit lehetett és mit kellett csinálni. Egyszerre szép és döbbenetes.

A történeteket Marina Vlady meséli el, naplószerűen összeállított emlékeiből, őszintén  és a hallgatóság számára élvezetesen.  Én nem éreztem át azt az életérzést, amit ő nyújtott a hallgatósága számára, 8 éves voltam, amikor meghalt. Az orosz Hobo öltött benne testet, nem véletlen, hogy épp Földes László énekli (énekelte) a számait magyarul.

Érdekes volt megismerni ennek a két embernek a szerelmét, visszatérni minden felelősség nélkül a nagy orosz birodalomba, a színfalak mögé is bepislantani, s közben végig izgulni, hogy bárcsak ne tenné tönkre magát ez a hihetetlen egyéniség, Viszockij.

Hozott pontszám: 5

2009-ben a Menedék Alapítvány az Európai Integrációs Alap támogatásával hívhatta életre ezt a nívós kiadványt, amely tíz különböző, Magyarországon is nagyobb számban létező külföldi népcsoport történetét szeretné bemutatni egy-egy novellán és fényképeken keresztül.

Nagyon találó a fülszöveg első sora, "Nem kell feltétlenül külföldre utaznunk, hogy új világok táruljanak fel előttünk, Budapest utcáin sétálva is lehetőségünk nyílik rá..." Teljesen igaz. Én, aki fővárosunk szívében élek, tőszomszédságában három-négy egyetemnek, a Goethe Intézet mellett, naponta találkozok hazánkba érkezett külföldiekkel. Esténként alig lehet magyar szót hallani az utcánkban. Az utcánk ("kultucca"), ha már itt tartunk, egy kisebb fajta csoda, amely megszámlálhatatlan vendéglátóhelynek ad otthont, köztük a kínai, perzsa, olasz, ír, spanyol és norvég, valamint német ízeknek és illatoknak.  A széles választék és lehetőségek mellett bennem is van egy bizonyos tartás az idegenekkel szemben. Azt hiszem, hogy a külföldiekkel való kapcsolatteremtési  készségünk nagyban függ a  neveltetésünktől, habitusunktól és hogy kiket sodor mellénk a szél. Ilyen szempontból nekem még sokat kell fejlődnöm. Ezért is volt nagyon jó és inspiráló élmény olvasni ezt a könyvet. 20 percre elmerülhettem egy-egy bevándorló nép egyedi történetébe, nehézségébe. Olyan, mint bevándorló nincs is, mindenkinek egyedi a története, érdekes és olykor szomorú is. Nagyon röviden a történetekről.

Latin-amerikai Budapest: Nem alkotnak egységes szubkultúrát. 16 közép-amerikai országból 160 polgár és 12 dél-amerikai ország 220 polgára él Budapesten ( az összes Magyarországon élő kb. kétharmada)

Dragomán György :Limonkonszál című novellája egy szerelmi történet keretén belül mutatja be az el salvadori lány nehézségeit. Nekem ez a történet tetszett a legjobban. A történet után Szilágyi Stefánia kifejező fotói villantanak fel részleteket a közösség életéből.

Afrikai Budapest: 43 országból érkező afrikai bevándorlók 800 polgára közül 420 él a fővárosban. Negyedük nő, de sok a vegyes házasság is. A migráns civil szerveződések közül az afrikaiak által működtetett a legaktívabb.

Lángh Júlia (Itt más az idő), aki maga is éveket töltött Afrikában szólaltat meg bevándorlókat. Fotó: Hernád Géza. Nem rossz, csak kevésbé szépirodalmi, kicsit dokumentum jellegű megjelenítés.

Szerb Budapest: A 2400 budapesti szerb állampolgár egy része vajdasági magyar. Magyarországi számuk kb. 9600. Évszázadok óta élnek kisebb közösségek a fővárosban, ezek emlékét tapasztalhatjuk utcákon, iskolákban, templomokban stb.

Gerlóczy Márton: Branko Herczegh tamburája című kedves írása  a zenén keresztül varázsolja elénk a szerbeket. A fotók Járdány Bence keze munkáját dicsérik. A képeknél tetszett, hogy többféle embert mutat be.

Perzsa Budapest: A főváros legfiatalabb bevándorló közössége. 1940 óta élnek kisebb számú irániak Budapesten. Az 1200 iráni állampolgárból 700 él Budapesten, többségük férfi. Egyetemi tanulmányok miatt érkeztek.

Szabó T. Anna ötletes és szép írása fröccsent elénk valamit a perzsa élet kavalkádjából, Nomád perzsa címmel. Itt a versek is helyet kapnak  a költőnő bemutatásában. A képeket Kóczán Gábor felvételei adják. Sok és szép kép.

Török és kurd Budapest: A Magyarországon élő törtök állampolgárok kétharmada, mintegy  ezer fő él Budapesten. Háromnegyedük férfi, főképp a 20-40-es korosztályból. Kiss Judit Ágnes: Hetvenhat másodperc című munkája egy rövid találkozást ábrázol két hazánkba szakadt török között. Felelevenítve a múltat és jelen. Hernád Géza fotói mutatnak be nekünk néhány pillanatot a közösség életéből. Megjegyzem, hogy itt köszön vissza a könyv borítója, ami a márványozási festési technikát alkalmazza.

Vietnami Budapest: Az összes budapesti bevándorló csoport közül körükben a legmagasabb a gyerekek száma. Körülbelül három ezren élnek hazánkban, 90 százalékuk Budapesten.

Egy szkinhed (végre tudom, hogy írjuk magyarul) banda eltángál egy vietnami férfit, ez a kerettörténete Csikós Zsolt egyszerű, de szép írásának, mellyel bemutatja az 1976-ban Magyarországba érkező férfi életét. A Martens a kínaiaknak cím is utal a lényegre, sokszor kínaiaknak nézik őket. A fotókat Rónai Gergely készítette. Ez a történet kiemelkedik a többi közül az én olvasatomba, mivel nagyon jól vegyül a szépirodalom a tényekkel, valamint a fotók szerves részei  Csikós Zsolt írásának. Elképzelhető, hogy valakinek épp ezért nem fog tetszeni.

Mongol Budapest: A hazánkban élő mintegy ezer mongol fele él a fővárosban. Jellemző a csoportra, hogy a nők aránya itt a legmagasabb, duplája a férfiakénak, s főképp varrónőként dolgoznak.

Matkovics Ilona: Távol Ázsiától írása és Járdány Bence fotói mutatnak be egy mongol családot.

Arab Budapest: A Budapesten élő arabok az összes észak-afrikai és közel-keleti országot képviselik. a közel 2200 arab bevándorlóból 1400 fő él Budapesten. Az arab közösség rendkívül heterogén.

Tóth Krisztina Gyűrű című kedves története és Kóczán Gábor fényképei mutatják be ezt a közösséget.

Orosz Budapest: Alig több, mint kétezer orosz állampolgár él hazánkban, ebből a kétharmad Budapesten. A legidősebb bevándorló közösség, sok a nyugdíjas is közöttük.

Podmaniczky Szilárd  gyönyörű írása, az Idegen jól érzékelteti egy novellán belül, milyen nehézséget jelent a külföldiekkel való házasság, családi élet. Nagyon tetszik az író stílusa, csillagos ötöst érdemel. A képeket Fekete András készítette. Ezek nem mindegyike tetszett, de azért jók és nagyon színvonalasak.

Kínai Budapest:  A legnépesebb bevándorló csoport Budapesten. Számuk kb. tízezer, 80 százalékuk él a fővárosban. 1990-ben több, mint negyvenezren voltak. Őket mindenki ismeri. Kiegyensúlyozott a nemek aránya, sok a már itt született  gyermek is.

Vágvölgyi B. András  Kínaiak-szindróma írása és Rónai Gergely fotói mutatják be a fiatalos közösséget.

Összességében a könyv rendkívül szép és mutatós. Sajnos azonban nem lehet kapni. Még a menedék Alapítvány honlapján sem láttam. A borítót is nekem kellett beszkennelni, hogy láthassátok hogy is néz ki. Aki mégis szeretné elolvasni, az a Szabó Ervin Könyvtár honlapján nézze meg, hol lehet beszerezni.

A könyv elolvasására egy ember hozta meg a kedvem. Köszönöm!

Hozott pontszám: 5

Legszebb történet: Dragomán György és Podmaniczky Szilárd munkái

Örkény Antal-Menedék Egyesület, 2009

Szerkesztette: Kováts András és Rónai Gergely

Ár: ???? (Könyvtárunk jóvoltából)

és megfelelek Lobo és Natasha kihívásának. Ugyanis a neten kering a Kreatív blogger-díj, melynek birtoklása bizonyos kötelezettségekkel jár. Lássuk!

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

Köszönöm szépen, Lobo és Natasha

2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.

1. Négy gyerekem van, körülöttük forog a világ. (Csak hiszik)
2. Szeretem a szépet.
3. Szeptembertől vissza kell térnem dolgozni, nincs munkám, elképzelésem.
4. Szeretem a könyveket, csak az a baj, hogy kevesen értenek meg. Ezért olyan jó itt.
5. Nagyon tud inspirálni (ergo: befolyásoni) a környezetem.
6. Hiszek Isten létezésében.
7. Mennem kell jelmezt varrni a skacoknak.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak: próbáltam olyanokat választani, akik még nem rakták ki a blogukra, így Cseri,   Mademoiselle, Egy ember,  Szeee, Borostyán, Brige, Csenga
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

"...Mentálisan sérült, védtelen kislányként kezelte, de Salander minden volt, csak nem védtelen. Ő olyan lány volt, aki tizenkét évesen egész életre megnyomorított egy kiugrott GRU-s bérgyilkost..."

A Millenniumi trilógia második része sokkal személyesebb irányba fordul, a főszereplő már egyértelműen a Tetovált lány, azaz Lisbeth Salander, illetve az ő múltja. A politikai tényfeltáró riportokra szakosodott Millennium havilap ismét nagy dobásra készül, és a lánykereskedelemmel kapcsolatban szándékozik kiadni egy extra számot. A munkájukat egy új külsős munkatárs segíti, illetve az ő barátnője, akiket azonban három héttel a magazin és könyv megjelenése előtt kivégeznek. Könyv, ugyanis a magazin megjelenésével egy időben egy részletekbe menő, magasabb beosztású embereket is érintő, leleplező kiadvány kerülne  a piacra. A helyszínen megtalálják a gyilkos fegyvert, Salander ujjlenyomatával. Amikor a fegyver gazdája is megkerül, döbbenten látják, hogy őt is kivégezték. S az illető nem más, mint a lány gyámja. Minden szál a furcsa lányhoz vezet és megindul a hajtóvadászat. A dolgok nagyon úgy festenek, hogy mindenki őt akarja megkaparintani.

Az izgalmakban bővelkedő krimi inkább egy nyomozás lezajlását mutatja be, mint feladványokra késztetne, bár így a fejemet a falba vertem attól, amit nem vettem észre, pedig tehettem volna. Sokat megtudunk a tetovált lány történetéről és örömmel nyugtázhatjuk, hogy van azért fejlődés az ő jellemében is. Már-már azt hinnénk szocializálódott a kicsike. (titok: elsírja magát)

Nekem jól esett olvasni az izgalmas történetet, szerencsére nem nagyon túrt bele a szerző az erőszakos részletekbe, bár a számok mögött húzódó tények is hajmeresztőek. Ötszáz oldal után az ember képes elhinni, hogy mindenhol csak pszichopata, aberrált  ürgék mászkálnak, ez nem túl kellemes érzés, de. ha otthon megvan  a biztos, szerető légkör, akkor nem válik túl nyomasztóvá a történet. A harmadik részt most vár egy kicsit rám, részint a könyvtárban előjegyezte már valaki, részint pihenni sem árt.

A második részben több elvarratlan szál maradt, ebből arra következtetek, hogy a harmadik rész talán jobban kapcsolódik a másodikhoz, mint az első a másodikhoz. Valahol olvastam, hogy nem ártott volna több szerkesztés a Tetovált lánynak, hát erre a könyvre ez még inkább igaz. Nagyon sok és gyors ugrálások vannak benne, az eleje úgy indul, mintha egy totál más sztorit akart volna írni a szerző. Én nyitott vagyok, hátha választ kapok a harmadik könyvben.

Felmerül bennem a kérdés, hogy miért akarunk ilyen durva könyveket olvasni, mi szükségem van nekem erre? Próbálom a választ megtalálni, ami valahol ott húzódik, hogy az ember bízik még mindig abban a népmesés zárásban, ami szerint a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig kap egy jó nagy taslit. Szóval csak így csibészkedjünk!

Mikor testvérkéi születnek egy könyvnek, óhatatlanul is rangsorolja az ember őket. Talán az első rész összeszedettebb és átgondoltabb volt, a cselekmény is tisztán követhető, de több erőszakos résszel kellett szembesülni. A második részben az kavarodik, hogy ki mennyit tud az igazságból, jó sok szereplő beépítésével, de izgalmasabb felépítéssel, valamint Salander új vonásaival.  Így aztán nem tudom merre billen a mérleg nyelve, de talán az első rész jobb volt a számomra.

Hozott pontszám: 4

Kedvenc karakterem: Lisbeth

Animus Kiadó, 2009

Eredeti cím: Flickan Som Lekte Med Elden   

Fordította:  Torma Péter

Ár: 3490, Ft (Könyvtári kölcsönzés, kölcsönösen szeretjük egymást)

Az eper és hó könyve

"...Azt látom, hogy ugyanazt az emberi gyarlóságot adják tovább egymásnak a nemzedékek. Újra és újra, ugyanazt a szomorú emberi gyarlóságot. Egymást gyűlöljük, eszetlen félelmek áldozatai vagyunk. Semmi sincs az emberi történelem folyamában, ami arra utalna, hogy változtatni fogunk ezen..."

Bár nem találtam a térképen San Piedro szigetét, azért mégsem mondhatjuk, hogy a könyv története is teljes egészében az írói elme szüleménye lett volna. David Guterson összetett könyve olyan témákat érint, mint az idegengyűlölet, a szerelem, a becsület és számomra a gyávaság. Mindeközben részesei lehetünk egy elzárt világ, egy kicsiny sziget lakóinak egyszerű, néha elvágyódó életének.

Egy szeptemberi, ködös reggelen kivilágított, himbálódzó halászhajót találnak a néma vízen, a kapitány sehol, a kivetőháló  még a vízben. A helyi seriff és segédje, két tipikus kisvárosi figura, életükben nem nyomoztak gyilkossági ügyben, hamarosan megtalálják a hajó tulajdonosát a hálóba gabalyodva, élettelenül, fején egy sebbel. Beindul a gépezet és pár órával később már lakat alatt van a feltételezett tettes, egy "japcsi".

Az ő tárgyalásának keretén belül megismerhetjük a vádlott és az áldozat múltját, a halászok életét, és így kerül lassan fókuszba a vádlott felesége, Hatcue és annak gyerekkori szerelme, Ishmael, aki a helyi újság tulajdonosa és a tárgyalás szemlélője. A múltból fakadó feszültséget Pearl Harbor letiprása és a japán-amerikai ellenségeskedés okozza. Így azon sem csodálkozhatunk, hogy Ishmael szerelme is beteljesületlen marad  a japán Hatcue-vel, és a városban is sokak szemében szálka marad a japánok jelenléte.

Vajon ilyen körülmények között lehet-e igazságos a tárgyalás? Az ügyet sok apró mozzanat bonyolítja, többek közt az újságíró talál egy fontosnak látszó információt, de hezitál, hogy kiadja-e kezéből, s ezzel a vádlott szabadulását segítse, széttépve annak a reményét, hogy Hatcue visszatérjen hozzá.

Egyet értek Szeee-vel, Guterson nagyon jól ír. Először is nagyon tetszett, ahogyan kimetszette ennek a maroknyi embernek az életét, akikről írni akart, belehelyezte őket egy sziget világába, de úgy, hogy mégis szerves részei maradtak a nagyvilági eseményeknek. Aztán a decemberi tárgyalást egy még mélyebb burokba tette, és hatalmas hóeséssel zárta körbe ezt a világot. Ezzel még inkább az önmagukba nézésre serkentette a résztvevőket. A minden zajt elnyelő hó mellett más színek és illatok is terjengenek a könyvben,  az eper bűvös és édes illata. A betelepülő japán családok egy része ugyanis epertermelésből tartotta fenn magát, így a könyvet át meg át szövi ennek a munkának "gyümölcse".

A történet élvezhetőségén sokat dob az író részletekbe menő, nagyon precíz ábrázolása, legyen szó akár boncolásról, akár a halászok munkájáról. Ez a halász-élet romantikáját bemutató vonás különösen tetszett nekem, pedig semmivel sem gyengébb a többi szál sem.

Nem tagadom azt sem, hogy ez a januári hószakadásos környezet is hozzáadott a könyv, amúgy is kiemelkedő színvonalához. Én is bátran ajánlom mindenkinek!

Film is készült belőle, én szívesen megnézném azt is.

Ethan Hawke (Ishmael)

Hozott pontszám: 5

David Guterson

Magvető Kiadó, 1999

Eredeti cím: Snoww falling On Cedars

Fordította:Bihari György

Ár: Sajnos nem láttam kereskedelmi forgalomban (Könyvtári szerzemény)

Nagy élmény volt számomra olvasni Tracy Chevalier új könyvét, amely az 1800-as évek elején játszódik és két női sorsot mutat be,  s velük szoros összefüggésben a geológiai kutatások egy új korszakát.

Az egyik főszereplő Elizabeth Philpot, a középosztálybeli ifjú hölgy, aki két testvérével Lyme-ba költözik, mivel bátyjuk megnősül, s el kell hagyniuk az atyai házat, s egyben a londoni megszokott életet. A kisvárosi élet nehezen kezdődik, mindenki szúrós szemekkel nézi a három pártában maradt lányt, s különösen Elizabeth-et, akinek furcsa szokása, hogy ősi kövületeket gyűjt a tengerparton. Hamarosan megismerkedik Mary Anning-gel, aki nem csak barátnője, hanem a könyv másik főhőse is lesz. Tulajdonképpen ez a könyv az ő története. Mary azzal segíti a családi megélhetést, hogy kövületeket gyűjt a parton.  De ezt a foglalatosságát  mélyen lenézik a helybeliek, és neki is nehéz a mindennapi élet. Hát még akkor, mikor talál egy semmihez sem fogható leletet, egy óriás krokodilt. A kincs körül egyre nagyobb lesz az érdeklődés, sőt Mary újabb leletekre is lel, egyre zavarba ejtőbb élőlények maradványaival.

Vajon hogyan alakul a két nő sorsa, akik részesei az első dinoszauruszok megtalálásának egy olyan korban, ahol a nők nem lehettek tagjai a tudományos életnek, nevüket sem említik.

Chevalier ismét a női egyenjogúság mellett áll ki, mint a "Hulló angyalok"-ban, ismét alapos, mint minden eddigi könyvében. A könyv tagozódása is az eddigi sémát követi, fejezetenként más veszi át a történet elmesélésének fonalát. Be kell vallanom, hogy  én ezt már eléggé unom, nem is nagyon tetszik, holott ebben a műben lényegesen  ritkábbak a váltakozások, és csupán a két nő között oszlik meg a bemutatás.

A történet megelevenedése sem új keletű, hiszen  valós történelmi adatokon alapul s az írói fantázia épít hozzá egy világot. Nagyon tetszik ez az ötlet, amivel Chevalier dolgozik. Ha rangsorolnom kellene eddigi könyveit, azt hiszem ez lenne a befutó eddig. (Holtversenyben a Leány gyöngyfülbevalóval) (Kék szűz és Ártatlanok még vár rám). Egyrészt nagyon érdekes a téma, amit kiszemelt az írónő, másrészt eddig még sohasem gondoltam bele abba, mit jelenthetett az embereknek megtalálni az első kihalt állatok leleteit. Az egész vallásos világképük meg kellett, hogy változzon, és nem lehetett könnyű összeütközésbe kerülni a hagyományos gondolkodással.

A könyv utószavából megtudhatjuk, hogyan alakult a későbbiekben a szereplők sorsa, hogyan került kapcsolatba a történettel az írónő, és hasonló hasznos adatokat.

A borító nagyon szép és tetszetős, olyan kis guszta, de mégsem tartom a könyvhöz valónak,  elviszi a gondolatokat romantikus irányba.

Hozott pontszám: 5

Geopen Könyvkiadó, 2009

Eredeti cím: Remarkable Creature

Fordította: Kiss Marianne

Ár: 3490,- Ft (Könyvárunknak köszönhetően)

Jó rég volt bejegyzésem, azt hiszem ez is elárulja, hogy nem egy félvállról vehető könyvet olvastam az elmúlt hetekben. Igaz a zseniális Ulickaja elé beékelődött Kármán József Fanni hagyománya is, de arra most nem vesztegetek bejegyzést.

Viszont a Kukockij eseteit nem tartom egy kikerülhető könyvnek. Jaj, ez most úgy hangzott, mint egy nyálas fülszöveg (Natasha véleménye) , pedig csak a fajsúlyosságát szerettem volna érzékeltetni.

A történet főszereplője a címadó Kukockij, aki egy isteni képességgel megáldott nőgyógyász, aki belelát  betegei testébe, és mérhetetlenül pontos diagnózist képes felállítani, kezelni tudja meddő pácienseit, jó ráérzéssel vezeti a nőgyógyászati szüléseket és operációkat. Szóval egy olyan doki, akire mi nők mindig is vágyunk. Sokáig azonban nem találja meg élete párját, míg egy nap egy nagy beteg asszony  kerül hozzá. Ő Jelena, akinek férje elesett a fronton, és jelenleg kicsi lányával Tányával él, valamint Vasziliszjával, egy náluk ragadt cseléddel. Hamarosan összeházasodnak és egy látszólag boldog családot alkotnak. A megszállott orvos szíve mélyéből ellenzi a kontár abortuszokat, amikbe nők ezrei nyomorodnak vagy halnak bele. Megírja felterjesztését a minisztériumba az abortusz engedélyezésére, de ügye eltűnik a süllyesztőben. Amikor a családja számára kiderül, hogy férje milyen hitet vall, minden összeomlik. Senki még csak meg se próbálja megérteni az ő álláspontját. Jelena elidegenedik tőle, Kukockij pedig inni, -mit inni?- vedelni kezd. Tánya közben felnő és az ő története kerül fókuszba. A tehetséges, biológusnak készülő lány laboráns lesz egy agykutatást végző laboratóriumban, amíg  egyik nap rá nem ébred mivé változott a kutatómunka hatására. Mindent felad és beleveti magát az éjszakába és a céltalan életbe. Érdekesen alakul az élete, nem egy hétköznapi  történet, az biztos, mint ahogyan az egész család élete sem egy szokványos, orosz történet. A későbbiekben  Tánya gyermekével íródik tovább a családi eposz, s végül Kukockij dédunokájának napvilágra jöttével zárul.

A nagy fordulatokat mindig egy tragikus esemény váltja ki, így halad a történet. Mindeközben képet kaphatunk a genetikai fejlődésről, illetve kialakulásáról Oroszországban. Azt hiszem Ulickaja itt igazán otthon érezhette magát, és bízom benne, hogy a történet hátteréül szolgáló tudományra vonatkozó adatok valósak. Ezeken a részeken nagyon élveztem az olvasást, mint ahogyan tetszett Jelene látásmódja, aki műszaki rajzoló volt és már a világ más dolgait, eseményeit is három vetületi képben látta. Hesse-nek az Üveggyöngyjátéka jutott eszembe, ahol a játékot ki akarják terjeszteni az élet más-más területére.

Nekem ez a könyv mind monumentalitásában, mind stílusában eltért az eddigi Ulickaja könyvektől. Bár visszatérnek olyan állandó elemek, mint a női hangsúlyos szereplők, a tenger és víz szeretete, de merőben más elemekkel is találkozunk. Ezek közül sajnos ki kell emelni azt a száz oldalas betoldást, ami Jelena álma, vagy interpretálása a dolgokra. Azt hittem ezen a ponton feladom a könyvet. Nekem ez valami borzalom volt. Utálom, és nem értem, és totális hülyeségnek tartom az álmok leírását a könyvekben. Ez állandó problémám az összes könyvvel. Nem tudom megérteni miért kell ezt csinálni. Amikor most pontozni fogom Ulickaja könyvét, akkor sajnos emiatt a száz oldalas ámokfutásért fogom csak négyesre értékeli, az amúgy nagyon értékes művet.

Olyan sok minden van ebben a könyvben, ami nem csak történelem, persze az is van bőven, hanem jellem, szeretet, gyöngédség. Nagyon érdekes például, ahogyan ezek az emberek együtt élnek, pedig vérségi kötelék nincs is nagyon közöttük. Aztán az az eklektikus szemlélet, ami az emberekben van. Egyik részről a hagyományos, szinte vérrel  öröklődő oroszos, naiv vallásosság és a tudomány, vagy csak a józan ész összeütközése. Nem utolsó sorban Kukockij személye, aki szerintem egy nagyon jól megformált karakter, a maga meghasonlásával, miszerint kitűnő orvos, egy tekintély s a családi életben szinte szava sincs, pedig átsüt cselekedetein a szeretet.

Nem hiszem, hogy tökéletesen megfejtettem volna  ennek a könyvnek minden aspektusát, úgy tűnik jelen élethelyzetemben ez jött át. De nem tartom kizártnak egy későbbi újrázást. (majd,... évek múlva....)

Médeát nem taszította le a trónról, de mögé settenkedett.

Hozott pontszám: 4

Kedvencem: Kukockij

Európa Könyvkiadó, 2003

Fordította: V. Gilbert Edit és Goretity József

Ár: 2990 Ft.- (Könyvtári lehetőség)

Lobo bejegyzése keltette fel az érdeklődésemet a könyv iránt, amelynek főszereplője Michael, aki szüleivel és csecsemő húgával a város egy másik részébe költözik. Bár a fiú korát nem tudjuk, ez kicsit idegesített engem, azért következtetni lehet azokból az apró jegyekből, amiket elhullajt a szerző. Tehát Michael, ez a  körülbelül 11 éves fiú az új házuk kertjében, a düledező garázsban egy lényre bukkan. Ő maga sem tudja, hogy ki ez, sőt mi ez a lény, de azzal az önzetlen tisztasággal, ami csak egy gyerek szívében lehet, nekilát meggyógyítani a beteg szerzetet. Pedig van neki elég baja, hiszen húgocskája szívbeteg, kórházba kerül, az életéért küzdenek, az új ház idegen, a barátai messzebb kerültek tőle, úgy érzi a szülei csak a húgival törődnek. A fiú életében azonban új barátok is felbukkannak, például a szomszédban lakó furcsa lány Mina, aki fára mászik, madarakat les és rajzol, és  ami a legmegdöbbentőbb, nem jár iskolába. A két gyerek feltárja egymásnak titkát, erősítik, tanítják egymást, s mindketten változásokon mennek keresztül.

Ismét felvetődik a kérdés, hogy hány éveseknek ajánlható a könyv. Erősen megosztja az embereket, a könyvtárosunk is rákérdezett, hogy gyereknek viszem-e? Mivel nekem négy gyerekem van, azt kell mondanom, hogy a 14 évesnek odaadnám, a 12 éves, sokkal érzékenyebb lányomnak pedig nem. Habár véleményem szerint a könyv lélegzetelállítóan gyönyörű, főképp a testvéri viszony tekintetében, mégis alaposan megrengeti az embert, és nem biztos, hogy minden gyerek könnyen el tudná viselni, hogy  a sebezhető kistestvérét elragadhatja  a halál. Nagyon aprólékosan van ábrázolva Michael érzékenysége a pici baba rezdüléseire. (felkel éjszaka, ha nem hallja őt szuszogni; érzi a szívdobogását)

S mégis ajánlanám fiatalabb olvasóknak is, mert Mina személyiségében egy merőben új és más szemlélet jelenik meg  a gyerekek világában. Én ezt leginkább a szabadsággal jellemezném, ami a szellem szabadsága, az iskolai élet kötöttségeitől mentes szárnyaló, de tevékeny szabadság, William Blake-kel, agyagozással,festéssel madarakkal, fára mászással. A gyermeki képzelet biztos szívesen barangolna ilyen területeken, csakúgy, mint a kert gazos vadonában.

Egyetlen bajom volt a történettel, amit valószínűleg az író szánt szándékkal hagyott nyitva, mégpedig a garázsban talált lénynek  a kilétét illetően. Ezen a pontos erősen érvényesül az írói szabadság, és a nagyon is hétköznapi történetbe beköszön  a mese. Talán pont emiatt mondanám, hogy 13-14 éveseknek ajánlanám a könyvet.

No és természetesen minden igényes irodalomra vágyó olvasónak. Ez a  szerző első könyve, amellyel elnyerte a Carnegie -díjat, Whitbread-díjat, így az év könyve volt Nagy-Brittaniában. A következő könyvei is nagy sikert arattak, a Tűzevőkkel című regényével ismét számos díjjal gazdagodott a szerző. A Skellig filmes adaptációját 2009-ben készítették, Tim Roth főszereplésével.

Ahogy olvasom az 1998-ban megjelent könyvet most másodszorra adták ki hazánkban új fordítással (állítólag jobb?) és természetesen új külsővel.

A szerző honlapja: itt

Hozott pontszám: 5

Legkedvesebb karakterem: Michael és Mina

Pongrác Kiadó, 2009

Eredeti cím: Skellig

Fordította: Cséplő Noémi

Ár: 2500 Ft (Könyvtári begyűjtés)

"Ez a világ őrjítően szép, nem mintha az volna, de én ilyennek látom..."

(Bohumil Hrabal)

Mivel is kezdjem az évet, kit válasszak?-töprengtem január első napjain. Úgy gondoltam, hogy egy évet valami felütéssel kell kezdeni, mint a jól megtervezett kártyajátékot, és egy adu ásszal zárni, nemde? Így esett a választásom a lírai hangú Kőrösi Zoltán könyvére, az irodalmi lapokban megjelent novellákból összeállított Budapest, nővárosra.

A könyv egy szerelmes ember állandó figyelme arra a környezetre, amiben él, a háztetőkön megcsillanó napfényre, az utcai vécék tulipán cirádáira és még sorolhatnám mi mindent vesz észre szerelmesén az író. Az utóbbi napokban erőteljesen tudatosult bennem, hogy milyen érzékeny is egy művész. Tegnap néztem meg egy felvett műsort Eperjes Károlyról, akinek minden szava azt látszik igazolni, hogy egy művésznek ezer és egy érzékszerve van. Aztán ez a könyv is, aminek szerzője nem tud eltrappolni sem a múlt sem a jelen apró rezdülései mellett sem.

Mint említettem nem egy regénnyel van dolgunk, hanem egy lakhelyére reflektáló gondolatokból, szösszenetekből lazán összeálló művel, amit szívesen sorolnék az éjjeliszekrény könyvek kategóriájába. Másképp fel sem foghatom, hogyan lehet megemészteni a könyvben felbukkanó négy, öt, húsz soros gondolatokat. És kérem senki se csodálkozzon azon, hogy ennyire szeretem ezt a körösi könyvet is, hiszen az én szívem is a Ferencvárosban dobog, én is csodálom állandó változó arcát, siratom elhalt malmait és keresem a múlt minden jelét a még meglévő falain. (Csodálkoztam is hogy nem esett szó arról a Mester utcai házról, aminek felújítása :) , szóval újjá építése úgy zajlott, hogy meghagyták a homlokzatot, elbontották mögüle az épületet, és az új ház felvette a régi arcát) Ugye mindenki szeretne a lakhelyéről egy ilyen könyvet olvasni? Nem tudom, hogy Budapest minden kerületében létezik-e Helytörténeti Gyűjtemény, vagy helyi múzeum, egyáltalán  hagyomány és múlt életben tartása, de itt aktívan zajlik a vérátömlesztés. Nem véletlenül kezdődik  a könyv köszönetnyilvánítással Gönczi Ambrusnak, a Helytörténeti Múzeum segítségéért. Ugyanis a  mű minden lapját nem fehér lapra nyomtatták, hanem  régi fényképekkel tűzdeltek meg, amik többnyire épp olyan egyszerű jeleneteket rögzítenek, mint maguk a történetek, focizó fiúk, egy tekintet, egy utcarészlet.

A történetek alapos adatgyűjtést feltételeznek,  aki meg akarna győződni arról, hogy valóban kofahajók szállították-e a friss árut a Vásárcsarnok gyomrába, azoknak ajánlom a "Mesélnek a ferencvárosi utcák" című könyvet. De ha azt szeretnétek megtudni vajon tényleg olyan finom-e a kolbász és a fröccs a Csarnok emeletén, akkor csak azt mondhatom próbáljuk ki! (én sem tudom) Mert az ízeknek és illatoknak itt éppolyan nagy szerep jut, mint a szerb-ortodox templomnak, a focinak vagy a zenének.

Szerintetek Budapest valóban nőváros?

"...Vannak női városok és vannak férfivárosok is, némelyikről csak hosszú tapasztalás útján derülhet ki, hova is tartozik, sőt van olyan, hogy egy város az idő múlásával megváltoztatja a nemét, olykor csak apróságok döntenek, Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészletéhez nyúl, s megrázza magát, ezt akárki megláthatja, ha a Dunára néz,a Margitsziget bozontjára, a melleket formázó budai hegyekre..."

Üllői út-Iparművészeti Múzeum

Hozott pontszám: 5

Legkedvesebb történet: Tulipán, Kiméra

(ez utóbbit regénnyé bővítve is elolvasnám)

Pesti Kalligram, 2004 (szépséges kiadvány)

Ár: 2499 Ft

Azt hiszem nagyon szép kis évet zárhattam, ami a könyvélményeimet illeti. Elsősorban annak örülök, hogy sok új szerzővel és stílussal ismerkedhettem meg idén is. Az állandó nyelvvizsgázási silenciumok mellett így is 77 könyvet sikerült idén elolvasnom, ami egyéni rekordnak számít.

Idei törekvésem, hogy minél több női írót olvasni, azt hiszem sikerült, mert a 77-ből 47 női szerző szerepel a listámon, ami 62 százalékot jelent. Az elolvasott könyvekből csak 17  származott magyar írók tollából, ami azért nem olyan rossz, hiszen nagy a világ, igaz?

És most jöjjenek  a topok:

Legkevésbé tetszett könyv: Gaál Viktor- Arché

Legjobban tetszettek: Gavalda- Együtt lehetnénk

Grill - A gyűjtő

Szécsi Magda - Töredéklét

Walls - Az üvegpalota

Murakami Haruki -Szputnyik, szívecském

Galgóczi Erzsébet- Törvényen kívül...

Idén többet költöttem könyvre, mint valaha, ami részben annak köszönhető, hogy sok olcsó helyet sikerült felfedeznem (Líra könyvlerakat, Könyvuudvar), állandóan figyeltem az akciókat a Bookline, Libri, Líra és Alexandra honlapjain. Ennek ellenére a Szabó Ervin Könyvtárt is nagy hála illeti, mert 34 darab könyvhöz az ő segítségükkel jutottam hozzá.

Igyekeztem sok új szerzőbe belekóstolni, de a legtöbbet tőlük olvastam:

S. Meyer: 3 könyv

T. Chevalier: 3 könyv

Murakami Haruki: 3 könyv

Sok ihletet merítettem a könyves blogoldalakról, így utólag is mindenkinek hála és köszönet! Találkozunk 2010-ben!

Zárom az évet egy erőteljes baltavágással, Morris (?) krimiregényének rövid kis bemutatásával.

Be kell, hogy linkeljem a fülszöveget, mert szerintem ez mindent elmond arról, hogy miért kellett nekem ezt a könyvet elolvasnom sőt megvennem.

"Oroszország, Szentpétervár. 1867 hideg telén két, csontkeményre fagyott hullát találtak a Petrovszkij parkban.Az egyik egy törpe, a koponyáját baltával szakították be, őt magát pedig annak rendje és módja szerint becsomagolták egy utazótáskába, amelyet azóta félig belepett a hó. A másik, egy erős testalkatú paraszt, fölakasztva lógott mellette egy nyírfán, övében véres baltájával. Porfirij Petrovics rendőrnyomozó Raszkolnyikov híres-hírhedt gyilkossági esetéből megtanulta, az igazság a lélek mélyebb bugyraiban rejtőzik, mint azt a valóság darabkái első pillantásra sugallnák. Porfirij a nyomozás kezdetén alászáll Szentpétervár nyomorúságos bérházai, bordélyai, kocsmái mélyére, hogy végül a bűn követésének útját a legelőkelőbb társadalmi rétegekben fejezze be. Az olvasó szeme előtt pedig e sajátos hangulatú, feszültségekkel és fordulatokkal teli történet folyamán az emberi lélek újabb és újabb hagymarétegei bomlanak le, amelyek a végső, legbenső titkokat takargatják..."

Én pontosan ezt kaptam a könyvtől. Szó sincs szimpla nyomozásról, bár a motivációkat illetően nincs új a nap alatt, így ez esetben is azért lassan leesett a tantusz mi a problémák vezérfonala.

Teljes mértékben oroszos hangulat, én személy szerint megértem ezt a számomra ismeretlen amerikai írót, aki az orosz tizenkilencedik századot, Raszkolnyikov kihűlt nyomait használta helyszínéül könyvének. Egy pillanatig sem estem ki a környezetből, én mindent korhűnek és hitelesnek találtam. Ezen kívül én is érdekesnek gondolom lélektani oldalról megközelíteni egy bűnesetet, illetve a rejtély kiderítését is ezen a csapáson napfényre hozni. Az orosz irodalom jó pár remekére történik utalás, ami az én szememben  szintén jó pont.

Kicsit ki kell térnek arra is, hogy bár nem kifejezetten horror történetről van szó, ha esetleg a bevezető szöveg azt sugallná, de azért akad benne egy-két brutális, viszonylag röviden ábrázolt gyilkosság és boncolás. Az én harmat gyönge gyomromnak ez is sok volt, de a könyv mégsem tartozik a rémisztő és vérbő kiadványok sorába.

Egyetlen bökkenő volt számomra  a könyvben, egy el nem varrt szál. Ha esetleg valaki olvasta, vagy olvasni fogja gondoljon rám egy válasz erejéig : Hogy került Borisz zsebébe az a csomó pénz? Remélem csak az én figyelmetlenségem miatt nem jöttem rá!

De ezen kívül tényleg egy izgalmas, hangulatos krimi. A Bűn és bűnhődés 14-15 évesen nagy kedvencem volt, ez sokat elárul.

Hozott pontszám: 5

Kedvenc karakterem: Virginszkij a diák, és Porfirij a vizsgálóbíró

Partvonal Kiadó 2007

Eredeti cím: The Gentle Axe

Fordította: Kállai Tibor

Ár:  2990 Ft 690 Ft (Könyvudvar)

Azzal a nagy előnnyel indultam, hogy nem láttam a könyvből készült híres filmet, illetve, ha láttam is valaha már nem emlékszem rá. Most viszont már szeretném megnézni.

Azt hiszem nagy általánosságban ismert történetről van szó, amelynek főszereplője egy jól szituált vidéki földbirtokos, aki Budapestre érkezik, hogy nagyra törő álmait megvalósítsa. Ám tervei alaposan megváltoznak, amikor halálos szerelembe esik. Szerelem és szakítás, újabb lehetőségek, remény és lecsúszás s végül egy öngyilkosság gondolata uralkodik el a főszereplőn. De mielőtt meghalna mindent le akar írni egykori barátjának, a tizenöt éve nem látott, de a szomszédos hotelszobában lakó Mátyásnak.

A könyv  tulajdonképpen ez  a hosszú levél az egykori barátnak, s egy szerelem története, semmi más.

Engem elbűvölt Zilahy Lajos stílusa, csodálatos mondatai, de az a kor és társadalom is, amit bemutatott nekünk. Ezért is érzem azt, hogy most már mindenképp meg kell néznem a  belőle készült filmet is, hiszen  ez akkor lett forgatva,amikor még tényleg szinte lakatlan volt a Gellért hegy, még fel lehet lelni virágba borult, macskaköves, vidékies utcácskákat a fővárosban. Megfogott az a szerelmi "bonyadalom" is, ami bár egyáltalán nem újszerű, mégis annyira sorsszerű és megdöbbentő. Valójában azon tűnődtem, én mit tettem volna ebben a helyzetben,mit tettem volna, ha a másik illetve harmadik fél lettem volna a történetben, hogyan alakítottam volna én a jövőt?

Hozott pontszám: 5

Kedvenc karakterem: Józsa

Ulpius-Ház Kiadó, 2007

Ár: 2699 Ft     590 Ft (Könyvudvar, köszi Szeee!)

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre." (Márai)

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Annamarie

Az utóbbi időben a hangulatomat leginkább a "kószlász-bóklásszal" tudnám jellemezni. Nem tudok igazán elmélyedni egyetlen könyvben sem, valahogy mind kidob magából. Ezért is gondoltam, hogy jó időzítés lesz Harrisnek ez a novelláskötete. Mondjuk úgy, hogy nagyjából bejött a gondolatom, de ezt sem élveztem igazán, és egyértelmű, hogy a hiba most az én készülékemben van. Ennek ellenére szeretném pár szóval illetni a könyvet.

Novellát viszonylag ritkán olvasok, talán azért is, mert ritka az igazán jó, ütős novella. Ha a magam egyszerű módján meg szeretném határozni mi a jó novella, akkor azt mondanám az, amit szívesen olvastam volna akár két-háromszáz oldalon keresztül.

Ilyen volt számomra a "Csúnya nővér" vagy a "81-es osztály", a "Gastronomicon" és "A kis hableány". Mégis legjobban az első történet tetszett "Faith és Hope vásárolni indulnak" . Habár a cím úgy rossz, ahogy van, mégis a történet egyszerűen bájos és tündéri. Két idősek otthonában élő asszony, Remény és Hit titkos álmot rejteget a szívében, egyikük egy vörös cipőt szeretne, a másik pedig a Könyvet. Aztán hosszas tervezgetés után meglépnek az intézményből, hogy részesei legyenek a kalandnak.

De senki ne higgye, hogy most aztán mindent elmondtam a történetről, mert az a legapróbb részletekig számomra tökéletes és nem merül ki a cselekmény unikumában. Jó egy ilyen frappáns történettel kezdeni egy kötetet, de csalódás is volt, mert hasonló színvonalúakat vártam, és  csalódnom kellett. Talán az "eklektikus" a legtalálóbb jelző a könyvre, amit a fülszöveg úgy ír le, mint egy bonbonos dobozban turkálni. Tény és való, hogy semmi homogenitást nem találtam a történetekben, sőt volt, ami kifejezetten kilógott a sorból, és olyan is akadt, aminek  még a halvány célját sem értettem.

Viszont az előszóban az írónő méltatja  a novella műfaját, és egy-két emlékezetes élményét ki is emeli. Ezeket viszont kifejezetten ajánlom mindenkinek!

Deutch-A möbius-metró

Bixby-Élni jó

Hozott pontszám: 4

Ulpius-Ház Kiadó, Budapest, 2008

Eredeti cím: Jigs and Reels

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Ár: 2990 Ft

Amadeánál olvastam erről a könyvről és valahogy megtetszett. Nem dicsekedhetem a fantasy könyvekkel, amiket olvastam, nincs nagy rutinom. Sajnos ez olvasás közben is alaposan kijött, és egy kis hülye okoskodást növesztett belém, ami addig idegesített, amíg a logikai csúsztatások ki nem tisztultak. Ilyen vagyok, most mit csináljak?

De a saját idegesítő agyi hablatyolásom ellenére nagyon tetszett ez az izgalmas, inkább fiatalabbaknak szóló, de nagyon kis ötletes  történet.

A föld alatt járunk, ott építették fel a szikravárost, hogy ...azt inkább nem mondom el miért, hiszem mi is csak az utolsó lapokon tudjuk meg. Egy olyan generáció nő föl a föld alatti világban, aki otthonának tekinti ezt az életformát és világot, nem is tud a valós világ létezéséről. De ahogyan a bab tudja, hogy ki kell csíráznia a földben, úgy sok ember szívében is él egy másik világ létezésének tudata. Ezt a másik világot próbálja megtalálni a könyv két főszereplője Donn és Lina is. Épp most kerültek ki az iskolából, beléptek a felnőttek világába, amikor számukra is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valami nincs rendben. A föld gyomrában a fényt egy óriás generátor biztosítja, ami egyre  többször hagyja cserben a lakosokat, az élelmiszerkészlet apadozik, nincs gyógyszer, a boltok áru hiányában kezdenek bezárni, a ruháik foszladozna, minden reménytelenül fest.

Lina egy nap megtalál egy rég elveszettnek hitt iratot, ami talán segíthet nekik. Buzgalmuk azonban nem mindenkinek tetszik, hamarosan  ellenségekre is bukkannak.

Az izgalmas, színes könyv magával ragadja a fantáziát, érdekes leírásai nagyon  jó kirándulásra késztetik az agyat. Nekem külön tetszettek az elgondolkodtató részletek is. Csak gratulálni tudok a szerzőnek.

A könyv egy négy kötetből álló sorozat első tagja, egyenlőre nem tudni mikor jön ki a második rész, de kis ízelítőt kapunk belőle a kötet végén, és film is készült belőle, ahogy olvasom nem sikeredett túl jóra. Nekem már nem tetszik eleve, hogy a a filmkockákon fejlámpás alakok mászkálnak. A könyv egyik lényege, hogy nem ismerik a gyufát, a gyertyát és semmiféle hordozható fényforrást!

Jeanne DuPrau honlapja itt

Hozott pontszám: 5

Mintatévében KFT Kiadó, 2008

Eredeti cím: City of Ember

Fordította: Robin Edina

Ár: 2990,- Ft Aki szeretné megvenni, inkább a mintatvben.hu honlapján tegye, mert ott csak 890 forint (Az enyém KÖNYVTÁRI példány)

Anna Gavalda ezúttal egy vékonyka, inkább fiataloknak szóló történettel örvendeztetett meg bennünket.

Gregoire állandó iskolai problémákkal küzd mióta első nap meg kellett jelennie az iskolában. Egész egyszerűen otthon akar maradni és alkotni. Alkotni bármit, szörnyet papírból, vasalódeszkát a maminak, rakétát vagy akármit, csak alkotni. Az Isten is aranykezet adott neki, de a tradicionális képzés taposómalmába nem tud beilleszkedni. A szülei kiborulnak, veszekednek, fenyegetőznek, könyörögnek- de semmi. Amikor másodszorra bukik meg épp hatodikos, és ez az a pillanat, amikor imádott nagyapja, örök példaképe is összehúzza a szemöldökét, és fájdalmas lépésre szánja el magát.

Úgy tűnik létezik út az ilyen nehézségekkel küzdő gyerekeknek is, erre szeretne rávilágítani az írónő ebben a nyúlfarknyi kis történetben.

Igazából nekem tetszett a történet, átéreztem a fiú tipródását a megfelelni akarás és a minden mindegy között. Ráadásul egyet kell értsek azzal a filozófiával, ami a motiváció szükségességét és mindenhatóságát hirdeti.

Hozott pontszám: 5

Legkedvesebb jelenet: kötélmászás

Magvető Kiadó, 2009

Eredeti cím: 35 kilos d'espoir

Fordította: N. Kis Zsuzsa

Ár: 1690,-Ft (Könyvtárunk jóvoltából)

A Három napló olvasása után kedvet kaptam, hogy továbbra is itt ragadjak egy kicsit a Bergman család népes táborában valahol, így minden egyéb, itt porosodó várakozó könyvet beelőzve, Ingmar Bergman harmadik házasságából született Linn könyvét olvastam. Már a fülszöveg is jelezte, hogy itt valami nagyon hasonlóról lesz szó, mint  a fent említett könyvben. Nem tartom kizártnak, hogy Ingrid és Ingmar esete ihlette  ezt a művet.

A cselekmény tulajdonképpen nagyon egyszerű, egy házaspár, Johan és Mai szerelmét mutatja be a végső eltávozásra készülve. Johan ugyanis gyógyíthatatlan rákban szenved, teste elveszti minden szépségét, borzalmas félelme a méltatlan haldoklástól már-már hisztérikussá változtatja. Nem érti felesége miért szereti, miért áll még mindig mellette. Az előző házasságának lidércnyomása is eluralja elméjét. A reményt az tartja benne, hogy Mai megígérte neki, amint szenvedése eljut arra a bizonyos fokra, felesége átsegíti őt a halálba.

Annak ellenére, hogy a történet szépséges nyugalommal ír az elmúlásról, nekem mégsem tetszett annyira. Igazából nem is tudom megindokolni, hogy miért, valószínűleg valamilyen érzelmi kötődési bajom lehetett a történettel. Mai csodálatos nyugalommal veszi az akadályokat, nem sír, észnél van, tudja mi segíthet a szenvedőnek. Kicsit túl tökéletes volt nekem. Én eszemet veszteném, ha az készülne meghalni, akit nagyon szeretek.

Említettem, hogy több olyan pillanattal találkoztam, ami a Három napló lapjairól ismerős. Ilyen összecsengés a haldoklás három hete, az egészséges fél szeméből kiolvasható  igazságok. Kicsit úgy éreztem, hogy a 2002-ben született könyv Linn halálfeldolgozó útja. Lehet, hogy gondolataim távol állnak a valóságtól, de nem tarthatom véletlennek az első házasságból született gyermek megbocsátását, 8 évi haragos csend után, az apa halálos ágyánál.

A mélyre lefúró történet kicsit szomorú nyomokat hagy bennünk, de én ezektől érzem magam gazdagabbnak.

Hozott pontszám: 4

Scolar Kiadó, 2006

Erdeti cím: Nade

Fordította: Deák Sarolta

Ár: 400 Ft

"A vihar magasba röpíti a szemetet, de el is söpri"

Galgóczi Erzsébet könyve két kisregényt tartalmaz, az egyik a címadó történet, a másik "Szent Kristóf kápolnája".

Szent Kristóf kápolnájának történetét számomra jóval könnyebb bemutatnom, hiszen egy fiatal, kissé depressziós restaurátorról szól, aki megbízatást kap egy kis falu kápolnájának oltárképének felújítására. A fiatal lány, Zsófia sokkal idősebbnek tűnik a történet során, az olyan, akire azt mondanánk, sokat megélt ember, valójában szenved egyrészt a  tehetségtelenségétől, hogy nem jó festő lett belőle, hanem egy középszintű restaurátor, másrészt pedig szenved egy szerelemtől, amiből kilábalna, de még nem igazán megy neki.  A falu befogadja az állandóan piáló nőt, akinek keze közül lassan kikerül a csodásan megszépült festmény, és nem csak tiszteletet kap, hanem bizalmat is. A helyi plébános nemhogy szemet huny a szenteltvíztartóban hűlő sörökre, hanem egy nagy titok is Zsófira bíz, s ezzel végre lelke is békére lelhet, akárcsak a lány.

A jelen eseményei mögött pedig meghúzódik a zavaros múlt, a felosztott és értékeitől megfosztott régi uradalmi birtok. Nem nehéz kihallani, hogy ez a sérelmeket feltáró politikai hang sokkal fontosabb, mint a történet bármely más része.

Kicsit idealizált faluban vagyunk, ahol az emberek megértőek, segítőkészek, a kultúra iránt fogékonyak, és szerencsésen összefolynak az értelmiségiek a kétkeziekkel. Nem úgy, mint a másik történetben bemutatott faluképben.

"A törvényen kívül és belül" sokat sejtető címe abból az alapgondolatból fogan, hogy míg az Egyesült Államokban a függetlenségi háború után csak egyetlen, szadista tábornokot ítéltek el, addig, nálunk a drákói törvények uralkodnak, miszerint, mindenki bűnös, amíg be nem bizonyította ártatlanságát. Ezen a hátborzongató tényen évődik Galgóczi Erzsébet egy fiatal lány történetén keresztül. Szalkóczky Évát 1959 szeptemberében, határszökés közben lövik le. A határőrség főhadnagya Marosi ismerte ezt a lányt, osztálytársak voltak, sőt a férfi titkos szerelme is. Mi történhetett, hogy Éva ilyenre vetemedett- teszi fel magában a kérdést, s felutazik Budapestre, hogy kiderítse mi történt  a lánnyal mióta nem találkoztak. Felkeresi  a lány noteszában talált személyeket s felgöngyölíti az eseményeket. Miért is kerül valaki a törvényen /törvényeken kívülre? Ugye mondanom sem kell, hogy ez a történet is a létezés szinte elviselhetetlen politikai légkörét rajzolja meg, abban a korban,  amikor könnyen áldozattá válhat az ember.

Nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni a főhős és az írónő párhuzamáról, hiszen,  nem vagyok bölcsész végzettségű, de úgy érzem, hogy egy laikusnak is szemet szúrhat pár hasonlóság.

A Törvényen belül-ből Makk Károly filmet is készített , Egymásra nézve címmel, ami 1982-ben elnyerte a filmkritikusok különdíját, Cannes-ban.

Mindkét regény remek stílusban íródott, képszerűsége tapinthatóvá teszi számunkra a helyszíneket, és az 1960-as és 1970 évek légkörét. Zseniális hangulat és olyan ütős mondatok jellemzik a regényeket.

Szabó Magda, a kortárs jegyzetét tűzöm ide:

„Ha véletlenül előttem halnál meg, mindig úgy emlékezném Rád, amint állsz egy nem akármilyen, hanem magyar - ganajtúrók lakta - puszta közepén, a szemed villámlik, a szádból láva jön, és irtózatosan ordítva átkozol mindenkit, aki miatt nem lehet szebb a világ. És körötted és mögötted semmi, mert a magány is úgy kísér, a próféták magánya, mint másokat a kutya. Mindenki, aki dicsér, lapos dolgokat ír Rólad, de én látlak ott a puszta közepén, még az orrodból is meg a füledből is tűz csap ki.” Ménfőcsanakon születik nyolcgyermekes paraszti családba. „Úgy írt, ahogyan a parasztember kapál. Beleírta Európa egyetemes irodalmába a ménfőcsanaki parasztokat. Úgy beszélt az írott nyelven, mint aki a zsoltár hangján szól..”

És pár kihagyhatatlan mondat:

"A csatamezők fölött kinő a fű, az akasztófák alatt sohasem."

"Annyit már tudtunk, hogy valami elmúlt, de nem tudtuk, mi jön helyette?"

"A városi kultúrházról bebizonyosodott, hogy  nem a kultúra temploma hanem italbolt, a bölcsődéről, hogy nem szociális intézmény, hanem a nők egyenjogúságának a hiányát leplezi..."

"Akár a követ ütöd a tojáshoz, akár a tojást ütöd a kőhöz, mindenképp a tojás törik össze."

"A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább- ls az ember végül leszakadt szemekből áll."

"Az embernek élete első húsz évében tíz anya kellene egyszerre, a másik húsz évében tíz szerető."

"...annyi közük van a kultúrához, hogy esténként nem sörtől rúgnak be, hanem konyaktól. "

(a falusi agronómusnak és állatorvosnak, azaz az értelmiségnek)

Hozott pontszám: 5

Kedvenc karakter: Éva

Szépirodalmi Könyvkiadó 1983

Ár: ? Könyvtári szerzemény

Végre sikerült eljutnom nekem is a LÍRA akciós könyveinek vásárára, ahol sok jó dolgot is láttam. Pár képpel szeretnék kedvet csinálni a beszerző körúthoz, akit érdekel nézzen bele! Én a X. kerületben voltam a Sibrik M. úton. A 3 metró végállomásától 2 megálló a 85-ös busszal.

Az Ulpius-ház köteteit 300 és 500 forintért árulják.

Ezen kívül, Nabokov 400 forintért:

Valamint 4500 forint helyett 1000-ért megvettem a Farkastotemet. A metrón beleolvastam és nagyon jó!!!!

Bocsi, egy lemaradt, pedig én nagyon örültem neki, és meg is vettem, szintén 400 forintért:

A japán kisvárosban induló történet főszereplője Hadzsime, aki, mint bélyeget cipeli magán az egykeség terhét. Mivel nekem sincs testvérem, nagyon is megértettem egész gyerekkori helyzetét, érzéseit. Így azt is, amikor barátra lel Simamoto személyében, akinek szintén nincs testvére, s a kitaszítottság érzése csak nő benne, mivel jobb lábát húzza szegény. A többiek is ilyen részvéttel, de barátság nélkül tekintenek rá. Hadzsime és Simamoto együtt töltött perceikben zenét hallgatnak, könyvekről dumálnak, s lassan a maguk számára sem bevallott módon, egymásba szeretnek. De az élet elsodorja egymás mellől a két fiatalt, akik életük során, kapcsolataikban a másik személyét keresik. Aztán egy nap ismét találkoznak, s Hadzsime kockára teszi Simamoto szerelméért egész jelenlegi életét, családját, egzisztenciáját.

Számomra olyan csodálatos légkört teremt Haruki írása, hogy elringatóznék benne hetekig. Érdekes, hogy stílusa milyen egyforma, eszköztára kompatibilis minden regényével. Itt is találkozunk olyan jegyekkel, mint a zene, macskák,  kék szín, gyűrűt nem viselő asszony és hasonlók. Az eddig olvasottak közül talán erre a könyvre jellemző leginkább a realizmus, háttérbe szorítva a mágikus jelzőt, amivel az ő munkáit szokták fémjelezni. Tényleg a könyvei nekem olyanok, mintha egy folytatásos regény, szélesebbre kiterjedő, de összefüggő történetei, egy nagy család lennének.

Tetszettek a megrajzolt alakok, érdekesnek találtam az egymáshoz fűződő kapcsolataikat, aminek középpontjában a szerelem áll. És hát az örök szerelem kérdése.